Questet ide! A World Racing 2 teljes egészében ragaszkodik az eddig jól kitaposott ösvényhez, hisz a fő karrier mód mellett számtalan "küldetés" vár minket. A kiesésen alapuló körversenyek mellett szabadon kocsikázhatunk s tesztelhetjük a járgányokat, de kipróbálhatjuk magunkat akár a terepen is. Érdemes azonban a karrier móddal kezdeni az ismerkedést, hisz a missziókban szerzett pontjaink alapján vásárolhatjuk meg a különféle autócsodákat, illetve a pályák is csak így nyílnak meg előttünk. Aki egyébként ezt a módot választja, ne számítson semmi extrára, átvezetőre vagy keretsztorira, a pályák egymás utáni teljesítésével juthatunk feljebb a képzeletbeli ranglétrán. Ugyan hat különböző világrész első hallásra sokkolóan kevésnek tűnhet – mondjuk másodikra is –, de azért nem árt tudni, hogy a méretük igen tekintélyes, és a küldetések csupán a pálya egyes részeit érintik. Dícséretes megoldás azonban a készítőktől, hogy ettől függetlenül nem zárták le az egészet. Az útvonalat jelző villogó nyilak nem betonfalként hatnak a kocsira, bármikor áthajthatunk rajtuk, ezzel akár könnyedén le is vágva az utat. Más kérdés, hogy a program elég szigorúan veszi az ilyen kis magánakciókat, és különféle kommentárokat fűz a dologhoz. Nekem speciel szinte minden második mozdulatommal sikerült előcsalnom az "extreme driving error" feliratot. Az említett levágások egyes versenyszámokban viszont tilosak, így gyakran előfordulhat, hogy egy-egy rövidítés miatt esetleg vissza kell majd fordulnunk. Nem csak a megnyert futamokért, de a szebb megmozdulásokért is beváltható pontokat kaphatunk, sőt egy-egy akciót akár rövid visszajátszás keretén belül is megcsodálhatunk. Éljenek a jó munkás emberek A versenyek túlnyomó többségében a közúti forgalom nehezíti majd az életünket. Értem ezalatt a lassan kikanyarodó teherautókat, a kempingezni siető családi autókat és a távolsági buszokat, melyek mellett biztonságosan elsuhanhatunk. Ez egészen addig rendben is van, amíg figyelembe vesszük a KRESZ szabályait. Ellenkező esetben a békés hétvégi vezetők is vérszemet kaphatnak, és nem lesznek restek ránkvillogni, vagy ránkdudálni, esetleg egyenesen belénkjönni. Könnyű nekik, hisz csak a mi autónk törik! Ennek tudatában pedig felettébb bátran teszik ezt. Egyik alkalommal például sikerült belehajtani egy buszba, ami viszont egyáltalán nem hagyta magát eltéríteni. Kérem szépen, itt a sofőrök még tudják, mi az a menetrend, ugyanis a gép nem foglalkozva velünk, azonnal továbbsietett a dolgára, még ha emiatt kétszer is belénk kellett jönnie. A forgalomba gyakorlatilag nem lehet beavatkozni, és ha megpróbáljuk, kegyetlenül ledarálnak az útról. Ugyanebből a fából faragták a gépi ellenfeleket is, ha úgy érzik, mazsolaként szerencsétlenkedünk előttük, hajlamosak belénkjönni, illetve megpróbálnak leszorítani. Kis naívan ezt első pillantásra a bámulatos MI számlájára írhatnánk, ám pár kör után rá kell jönnünk, a gépi versenyző taktikázás helyett csupán követi az előírt pályát, amin haladnia kell. Egyébként éppen ezért nem túl nehéz a játék, akinek van némi autós előélete, az minden gond nélkül jó helyen fog célba érni. Joga van ügyvédhez, minden, amit mond... Na, ez az, amit tuti nem fogunk hallani, még jogsi nélkül is nyugodtan cirkálhatunk, és az sem gond, ha kicsit megzúzunk valakit. Rendőrök ugyan vannak, ám ha nekikmegyünk, nem történik semmi. Két csokis fánk elcsócsálása között nagy nyugodtan felcsapják a szirénát és mérgesen ránkdudálnak, hogy ugyan ne itt bohóckodjunk, de ezzel a lendülettel tovább is sietnek. Még az sem zavarja őket, ha nincs meg az elakadásjelző háromszögünk, vagy hiányzik a kocsi fele. Igen, igen, jól hallottatok,végre egy játék, amiben szinte miszlikre szedhetjük az autónkat. Egyes küldetések például csak akkor teljesíthetők, ha bizonyos sérülési százalékot nem lépünk át. Ez mondjuk nem túl könnyű feladat, tekintve, hogy például egy oszloppal 1%, egy zöldséges bódéval akár 2% kárt is okozhatunk. A "textúrasérüléseken" kívül azonban a karosszéria is sérül, leeshetnek a különféle elemek, letörhetnek a tükrök, ajtók, így nem csak a mellettünk feszítő stopposlányt hagyhatjuk el, de szinte minden mozgó alkatrészt. A kocsik viselkedésüket tekintve elég különbözőek, viszont ennek ellenére kicsit arcade-szagú a dolog. Ezen sajnos a menüben található arcade-szimulátor csúszka sem segít. Legfájóbb pont, hogy a sérülésmodell hatása nem érződik kellően, hiába törjük ripityára a jobb első futóművet, nem úgy fog viselkedni, mint ahogy azt ilyenkor elvárhatnánk, és ez így sajnos elég sokat levon az értékéből. Grafika is van, mert megérdemlem Azt kell mondjam, hogy a sok hiba ellenére – ami a játékot csak a középkategóriába sorolja – megadja nekünk az amerikai filmek "gyönyörű tájakon suhanunk az új nyitott tetejű sportkocsinkon" életérzését. Hallgathatjuk a jobbnál-jobb muzsikákat, ráfeküdhetünk a nitró gombjára, gyönyörködhetünk a naplementében, vagy a bárányfelhők között gyanúsan sokszor elhúzó F16-osokban. Ezzel kitűnően össze is foglaltuk a játék lényegét. Az első részhez képest alig változott World Racing 2: egy könnyed kis autóverseny azok számára, akik nem akarnak 80 alá menni, hogy felfedezzék a kartonpapír fákat, a 2D-s virágokat vagy a LEGO teheneket. Egyszerűen csak élvezni kell a száguldást, és tessék nem az apró részletekkel foglalkozni. Éppen ezért, aki minőségi autós játékokhoz szokott, annak azt tanácsolom, nagyon elnéző állapotában töltse csak be a World Racing második részét. (gamestar)